Magyarország bejutott a Bocuse d’Or lyoni világdöntőjébe
Lezajlott a Bocuse d’Or európai válogatója Marseille-ben, ahol a kontinens legerősebb csapatai mérték össze tudásukat. A versenyt ezúttal is a skandináv országok dominálták: az első helyen Dánia végzett, második lett Norvégia, míg a dobogó harmadik fokára – meglepetésre – Olaszország állhatott fel.
A magyar csapat (Kelemen Roland, séf, Vincze Zoltán, commis, Dalnoki Bence, coach és Széll Tamás, kóstolózsűri) a 9. helyen zárt, ezzel biztosította helyét a 2027 januárjában megrendezendő lyoni világdöntőben.
A verseny színvonala a Bocuse d’Or hagyományaihoz méltóan rendkívül magas volt: az indulók nemcsak technikai tudásban, hanem kreativitásban, alapanyag-használatban és tálalási precizitásban is a nemzetközi élvonalat képviselték. A marseille-i európai válogató ismét megmutatta, hogy a Bocuse d’Or ma is a szakácsversenyek legösszetettebb és legnagyobb presztízsű megmérettetése.
A magyar csapat két témában mutatta meg elképzeléseit, valamint az idei szabályzat értelmében egy rövid színpadi szereplés keretében egy aioli mártást is készített.
A tányértéma a Surf ’n Turf a magyar kertben gondolat köré épült: tintahal és marha bélszín találkozott benne, amelyet magyar füstölt sajt kapcsolt össze, citrusos jegyekkel és friss zöldfűszerekkel. A köretek a tavasz érkezését idézték meg: újburgonya, zöld spárga és karalábé jelent meg a tányéron, a magyar kertek szezonális gazdagságát hangsúlyozva.
A tál témájában a vörös morgóhal került a középpontba, amelyet fésűkagylóval – „a tenger királynőjével” – töltöttek meg, majd finoman almafaforgácson füstöltek. A mártás egy bouillabaisse által inspirált velouté volt, amely a helyi hagyományok előtt tisztelgett, miközben szabadabb, versenyre szabott értelmezést adott a klasszikus ízeknek. A köretek között egy csicseriborsó-paprikás idézte fel a gyerekkor ízeit, amelyet a jól ismert articsóka–fokhagyma–parmezán hármasa kísért.
A csapat több elemben is tudatosan igyekezett megmutatni a magyar gasztronómia sajátos karakterét. A tálhoz készített csicseriborsó-köret például egy hagyományos magyar csicseriborsó-paprikás variáció volt: ez az étel már évszázadokkal ezelőtt is ismert volt a kolostori konyhákban, amikor a csicseriborsót még „bagolyborsóként” emlegették. A paprikás alapot tejföl gazdagította – ez a magyar konyha egyik legjellegzetesebb és legkedveltebb alapanyaga –, amely kerekséget és selymes textúrát adott az ételnek. Ehhez egy klasszikus magyar kísérő társult: friss uborkasaláta, amely savanykás frissességével sokak számára a vasárnapi ebédek és a családi asztalok ízeit idézi fel.
A tányértémában a magyar identitás egy másik, finomabb gesztussal jelent meg: az aioli részeként Tokaji Aszúból és annak ecetéből készült „hamis kaviár” került a fogásba, sáfránnyal fűszerezve. A Tokaji – amelyet gyakran „folyékony aranyként” emlegetnek – így játékos, mégis visszafogott módon jelent meg a verseny szigorú keretei között. A szószt gazdag magyar tejföl tette teljessé, amely világos, selymes textúrát és a magyar konyhára jellemző, lágy mélységet adott az összképnek.
A marseille-i szerepléssel a magyar csapat megszerezte a jogot, hogy 2027 januárjában Lyonban, a Bocuse d’Or világdöntőjén képviselje Magyarországot.
