A rangos Bocuse d’Or világversenyen idén másodjára indult magyar séf a 24 nemzet legjobb szakácsai között. Molnár Gábor és csapata a 13. helyen végzett, az eredményes szereplésben a dísztál kialakításának, az étel látványos tálalásának is szerepe volt. A feladatban az APLI Design formatervezői közreműködtek, Széll Tamás Rubik-kockája után most a Gömböc volt a központi motívum.
Sikerrel zárta a Bocuse d’Or lyoni döntőjét a magyar csapat, az európai mezőnyt nézve a legjobb tízben végeztek a nemzetközi megmérettetésen, ahol nemcsak az ízekért és precíz háttérmunkáért, de a látványért is pontok jártak. A tál kulcsmotívuma Molnár Gábor ötlete alapján egy hazai találmány, a Gömböc lett, amelynek egyik jellegzetessége, hogy mozgásban van, amíg beáll a stabil egyensúlyi pontjába. Ez a lendület jellemző a versenyzőre, Molnár Gáborra is, aki „stabil pontként” a magyar konyha tradícióira épített. A séf elképzeléseit az APLI Design tervezői valósították meg, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia felkérésére Zsabokorszky Lili és Püspöki Apor tervezte a tálat és koordinálta a kivitelezést.
„Komplex feladatról van szó, amelyben a fő szempont természetesen az ételek kiemelése, majd a Gömböc koncepció megjelenítése volt. A funkcionalitás is alapvető; a tálnak melegen kell tartania az ételt és biztos alapot kell adnia, amikor a felszolgálók körbehordozzák a zsűri, a szaksajtó és a nagyközönség előtt a döntőn.” – mesélik a tervezők. „Változatos és izgalmas egy ilyen munka, folyamatosan nem várt és lehetetlennek tűnő kihívásokkal.” – összegezte Zsabokorszky Lili a több, mint fél éves projektet. A felkészülés ideje alatt a magyar csapat tagjai és a tervezők szoros együttműködésben dolgoztak, közösen ötleteltek és hangolták finomra a részleteket.
A designereknek a Bocuse d’Or szabályait is figyelembe kellett venniük, a tál maximum 20 kg lehet (az ételek nélkül), és legfeljebb 90 cm átmérőjű. A húsételt dísztálon, a halételt éttermi tálalással, tányéron szolgálják fel a versenyzők – a sok kreatív megoldás között a magyar tervezőknek az ezüst szoborral hazatérő Egyesült Államok munkája tetszett leginkább.
A húsétel idei témája a gyöngytyúk volt, amelynek húsából Molnár Gábor a Gömböc formáját idéző formát épített fel. E köré szerveződött a látvány; az ételt fészekre helyezték, körben ehető tojások lebegtek. A sárgaréz alaphoz alumíniumból szőtték a fészket, ezeket előkezelés után sikerült ezüstözniük. Emelvényként egy az áttetsző objektumhoz illő, légies akril cső szolgált, így lent a Gömböc szabadon billeghetett, mozoghatott, míg fent a gyöngytyúk stabilan tartotta helyét. A beépített LED megvilágítás a fészek aljában még inkább kiemelte a folyamatosan mozgásban lévő Gömböcöt, a 24 versenytál között ez volt az egyetlen, amely a statikus elemek mellett dinamizmusával hívta fel magára a zsűri figyelmét. A fészket babérlevelek és rozmaring szárak tették frissé, élővé. Molnár Gábor séf és a csapat a köret elemeket is látványosra tervezte, a feketegyökér „hattyúra” tejchips tollak készültek.
A versenyző egyik kérése volt a tállal kapcsolatban, hogy olyan természetes anyagok is jelenjenek meg, mint a fa vagy moha – a high-tech és csillogó világ ellenpontozásaként. A fa alapon egy ezüstözött terítő motívum fut végig, ez szintén a Gömböc forma egyik nézetének átírása, ami körré szélesedve a központi oszlopot emelte ki. A terítőn hímzés helyett a Gömböc matematikai képlete jelent meg mintaként, a faragott sárgarépa köret a fő ívet követte.
A gulyás consommé – benne a szférikus tejfölgolyóval – szintén Gömböc ihletésű üvegedénykékbe került, ezeket kétoldalt körben rendezték el úgy, hogy a hozzájuk készült, kellően kicsi kanalakat az edények hajlított pereme tartotta a helyén. Ehető, töltött „kavicsok” is helyet kaptak a tálon (Grenaille burgonyakavics fekete olívatapenáddal töltve), amelyeket a terítő ívéhez igazodó mohatartóra, zöld párnamohára helyeztek el.
Az APLI Design idén a halétel látványtervezésébe is bekapcsolódott, itt a különböző nemzetek a hordozókkal, melegen tartókkal próbáltak kitűnni a mezőnyből. A téma a pisztráng volt, ezért a magyar csapat annak természetes közegét, a hegyi patakok világát hozta vissza a formákkal és anyagválasztással. Kavics alakú fahordozó (aláforduló forma, hogy könnyen lehessen megemelni), a hal ezüstös bőrét idéző mázas porcelán kavicsok a tányér mellett, köztük egy „ivókavics” született meg a sáfrányos halleveshez. Fedőként a kosárfonott cloche mellett döntöttek, amit ezüst lábak tartottak lebegve a hordozó felett.
A felkészülés hónapjai alatt a két komplex megbízás mellett a főzést és tálalást segítő egyedi eszközök (konyhai sablonok, kiszúrók) tervezésével és kivitelezésével is segítették a csapatot, egy-egy problémára, felmerült ötletre legtöbbször 24 órán belül kellett megtalálniuk és elkészíteniük a megfelelő megoldást.
Az elképzelések megvalósításában közreműködtek:
GM Művek, fémmunkák // Göntér Ildikó, porcelántervező művész // Pataky Attila, üvegműves // Harmati János, famunkák // Fa-Time Kft., famunkák // Lancsalics Balázs, Selekt Kft. // Székely Éva, kosárfonó // Janik Galván Kft. // Metal-Art Zrt., galván üzem // Bagoly Péter, Vízvágás Kft. // Aknai Károly, aki a „terítőbe” gravírozta a képleteket // a cloche-okat Sümegen kosárfonták
